15. fejezet

(5 hónap múlva)

-Louis!- hallottam lentről Harry hangját.

-Mivan?- üvöltöttem vissza.

-Gyere le!- jelent meg a lépcső aljánál a feje. Elindultam lefele. Lolát láttam meg a kanapén ülni. Elmosolyodtam.

-Szia Édes.- adtam neki egy csókot. Kiderült, hogy Lola remek lány. Összejöttem vele.- Hogy vagytok?- simogattam meg a hasát.

-Egyre többet mocorog.- mosolygott. Leültem mellé, fejemet a vállára hajtottam, a kezem pedig még mindig a hasán volt.

-Mozog!- keltem föl hirtelen.

-Én mondtam.- nevetett.

(1 és fél hónap múlva)

-Louis!- hallottam meg az éjszaka közepén Lola sikítását.

-Jézusom mivan?- ugrottam ki az ágyból.

-Elfolyt a magzatvíz!- vette szaporán a levegőket.

-Nyugalom! Gyere. Megyünk a kórházba.- segítettem le. Beültünk a kocsiba és már száguldottunk is. Mikor beértünk rögtön hívtam orvost. Szerencsére Lola már összepakolta cuccát, így azt csak fölkaptam és hoztam. De nekem nem volt semmi ruhám. Pólóban és pizsamagatyában mászkáltam a folyosón. Nagyon sokat vártam. Nem tudom pontosan mennyit.

-Louis Tomlinson?- jött oda az orvos hozzám.

-Igen.- álltam meg elötte.

-Minden rendben van. Bemehet.- mosolyodott el.

-Köszönöm.- rohantam be Lolához. Ott feküdt az ágyon mellette pedig a kisbabánk volt. Valami gyönyörűség. Rögtön éreztem, hogy ő hozzám tartozik. Odamentem Lolához. Gyengéden megcsókoltam.

-Mivan apuci?- simogatta meg az arcom.

-Köszönöm.- ennyit tudtam mondani.

-A kislányunk mosolygott mikor megszületett.- ölelt át.

-Lány?- vigyorogtam.

-Igen.- adott egy puszit.

-Csodaszép.- nézegettem a kislányom.

-Mi legyen a neve?- kérdezte.

-Jasmine.- mondtam.

 

Oldal: 15. fejezet
Küzdelem halálom percéig - © 2008 - 2024 - onedforever.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat