3. fejezet

-Hány óra van?- riadtam meg.

-Fél 8.- nézte meg az óráját.

-Mindjárt itt van Louis!- idegeskedtem.- Hozol nekem valami hordható göncöt?- kértem meg bátyámat.

-Persze.- rohant a szekrényemhez. Gyorsan átöltöztem. Pont mikor készlettem csöngettek. Peter kinyitotta. Louis volt az.

-Szia Lizi.- jött oda hozzám és adott egy puszit.- Ezt neked hoztam.- adta oda a kezében tartott csokrot.

-Louis ez gyönyörű! Köszönöm.- öleltem át. Elmentünk egy étterembe. Louis nagyon jó társaság. Vicces, kedves, jófej... Nagyon jól elvoltunk!

(2 hónap múlva)

-Szia Édes!- jött be Lou.

-Hello Macikám. Mit terveztél mára?- ültünk le a fotelba. Mivel már megerősödtem nem kell a tolószék. Louissal összejöttünk.

-Hát mondjuk először is koptassuk le a bátyád aki a kanapé mögött hallgatózik aztán meg elmehetnénk hozzánk.- mosolygott.

-Peter!- emeltem fel a hangom.

-Bocsi.- ment ki a szobából.

-Mehetünk.- indultunk el. Mióta nem kell kemoterápiára járnom visszanőtt a hajam. :)

-Sziasztok!- értünk oda a fiúk házához. Zaynt azóta sem szerettem meg. Fájdalmasan élt bennem az első találkozásunk emléke. 

-Hali.- jött le Harry.- Mizujs Lulukám? Hogyhogy idehoztad?- nevetett.

-Azért Haroldkám mert nem fogom egyedül hagyni!- öltötte ki a nyelvét.

-Oké.- ment el. Louis vele ment. Én addig megkerestem Niallt. Jó barátok lettünk pont úgy mint Liammel. Ketten voltak a kertben. Mikor visszamentem a házba Harry és Loui a nappaliban egy melltartómat vizsgálgatták.

-Azt meg honnan szereztétek?- néztem furán őket.

-A szobádból.- felelt egyszerűen Louis. Mérgesen odamentem hozzájuk.

-Louis William Tomlinson!- tettem csípőre a kezem.

-Kellet ez neked Lulukám. Most kinyír minket a nőd!- védekezett Harry.

-Kuss és fuss!- rohant el Louis. Harry nem volt ilyen ügyes. Elkaptam.

-Segítség!- sikított. Belelöktem a medencébe. Jót nevettem. Mérgesen kijött.

-Ezt még visszakapod!- karba tett kézzel elment.

-Az én barátnőm.- ölelt át Lou.

-Te is kapsz ám!- nevettem rá. Nem nagyon zavarta.- Gyere. Menjünk el sétálni.- húztam el. A parkba mentünk.

Louis annyira kedves. Imádom. Visszamentünk hozzájuk. 

-Na én megyek haza. Holnap találkozunk.- csókoltam meg. Hazamentem.

-Mit csináltatok?- támadott le Peter.

-Annyira jó volt. Louis letepert én meg hagytam. Közben Harry is beszállt. Kár, hogy a többiek nem jöttek.- mosolyogtam.

-Haha. Nagyon vicces.- ment el duzzogva. Felmentem aludni.

(Reggel)

Átmentem Louishoz. Bekopogtam. Ő nyitott ajtót. Csak alsógatya volt rajta. Nem tudtam levenni róla a szemem. És akkor lejjebb vándorolt a tekintetem. Valamit megzavarhattam mivel Louisnak eléggé dudorodott az alsógatyája. Elvörösödtem és a szemébe néztem.

"-Erre emlékszem. Akkor ébredtem.- kutattam az emlékeim közt.

-Baromi jó. Megy tovább.- nézett mérgesen Peter."

-Zavarok?- kérdeztem félénken.

-Te? Soha.- terelt be.- Mindjárt jövök.- ment el a mosdóba. Mikor visszajött már volt rajta ruha. Kár. :)

-Na és mit csináljunk?- dobta le magát mellém.

-Mondjuk...- kezdtem de ekkor megcsókolt.- Mit csinálsz?

-Hát... nem tudom... csak próbállak meggyőzni.

-Mégis miről?- néztem gyanúsan rá.

-Szerinted? Hogy sakkozzunk.- nevetett.- Hát, hogy lefeküdj velem. Bocsi. Rég voltam nővel.- mosolygott. 

-Engem hagyjál a perverzségeiddel. Menj azt csináld Harryvel.- nevettem.

"-Louis!- nézett rám mérgesen Peter.- Egyszer megfojtalak!

-Jó. De most olvasd tovább.- sürgettem. Folytatta."

-Alhatok nálatok?- kérdeztem félénken.

-Persze.- ölelt át.

-És hol fogok aludni?- néztem körbe. 

-A hálószobában, mellettem.- mosolygott.- Nem, majd hagylak a kanapén aludni.- adott egy puszit a fejemre.- A barátnőm vagy!

-Oké.- jajj de jó ezt hallani! Barátnő. Annyira jól hangzik.

 

Oldal: 3. fejezet
Küzdelem halálom percéig - © 2008 - 2025 - onedforever.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat