6. fejezet

"-Miért vetted el tőle?- kérdezte Peter.

-Mindjárt megtudod. Innentől már én írtam. Olvasd!" 

(Louis)

Igen, elvettem. Egy ok van rá. El kellett mondanom neki. Ennyi volt. Megengedtem, hogy lezárja. Elraktam a kis könyvet. Leültem mellé az ágyra. 

-Lizi, el kell mondanom valamit.- kezdtem el sírni.

-Jól ment?- kérdezte erőtlenül. Mosolygott. Nem tudtam neki igazat mondani.

-Igen. Még sokáig velem leszel.- próbáltam vele örülni. Közben az igazság belülről fölemésztett. Órák. Ennyit lehet még velem. Szervezete nem fogadta be a csontvelőt.

-Akkor én győztem!- csukta be a szemeit.

-Nem. Én győztem. Mert ilyen barátnője csak egy győztesnek lehet.- töröltem le a könnyeim.

-Akkor ne sírj! Ünnepeljünk!- nyitotta ki nagy barna szemeit.

-Jó. De nem most. Most pihenj!- simogattam meg.

-Rendben. Szeretlek Boo Bear.- aludt el.

-Én is téged.- kezdtem el újra sírni. Kimentem a folyosóra. Magam elé bámultam. Nem bírtam másra gondolni, csak ő rá! A gondolkodásból hirtelen eszméltem fel. Orvosok rohantak Lizi kortermébe riadtan. Odarohantam. Benéztem az ajtón. Nem engedtek be.

-Be kell mennem!- ordítottam. Megláttam Lizi arcát. Fehér volt és nyugodt. Elöntött a sötétség. Nem éreztem semmit csak fájdalmat. Ordítottam. Berontottam hozzá és ráborúltam élettelen testére. De ő nem mozdult.- Szeretlek Lizi! Örökké.- kivonszoltak a biztonsági őrök. Az utcán összeroskadtam és csak sírtam. Arcomat a kezeimbe temettem. Valaki átölelte a hátam.

-Gyere Louis. Menjünk haza.- segített föl Harry. Nem néztem rá. Nem tudom hogyan mentünk haza. Felmentem a szobámba és az ágyon fekve csak sírtam. A többiek körbeültek és mindenki csöndben magába szállt. Egyszercsak Liam megszólalt.

-Emlékeztek mikor ugyanolyan pizsiben volt Lizi és Louis. Jól állt nekik.- mosolyodott el a kis szőke.

-És amikor Louissal a melltartóját nézegettük? Belelökött a medencébe.- folytatta Harry. Akaratlanul is elmosolyodtam. Mindenkinek eszébe jutott valamilyen szép emlék. Jobban éreztem magam. Már Peter sem sírt. Elizabeth James, örökké szeretni foglak! Igaz tudom ha utálod ha így hívnak és megfogadtad, hogy kinyírod azt aki így hív de én megkockáztatom! Érzem azt az ürességet legbelül, érzem, azt hogy itt hagytál egyedül.

 

Oldal: 6. fejezet
Küzdelem halálom percéig - © 2008 - 2024 - onedforever.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat