9. fejezet

(1 hónap múlva)

Néha mikor sétálok a házban hirtelen eszembe jut valamiről Lizi. És akkor elkezdek sírni. Teljesen kiszámíthatatlan pillanatokban. Ilyenkor a fiúk mindig megijednek. Próbálnak vigasztalni, de ezekben a pillanatokban lehetetlen. Most is egy ilyen pillanat volt.

-Istenem Louis! Nyugi. Nincs semmi baj.- ölelte át a vállam Harry.- Gyere nyugodj meg!- ültünk a kanapéra. De én csak sírtam.

-Harry, hozol nekem répát?- szipogtam. Elment a konyhába. Egy köteg répával jött vissza.- Köszi.- erőltettem magamra egy mosolyt.

-El kéne mennünk valahova. A többiekkel azt beszéltük, hogy lemegyünk a partra este. Jössz velünk?- terelte a témát Harold.

-Persze.- indultam fel a szobámba. Mivel már esteledett felvettem a fürdőgatyám. 8 körül elindultunk. Egy hangulatos kis partszakaszra mentünk ahol volt bár is. Jól szórakoztunk. Én talán kicsit többet ittam a kelleténél. Megláttam egy gyönyörű lányt.

-Szia Cica.- simogattam meg a combját.

-Istenem Louis! Már megint tiszta részeg vagy!- húzta el a kezem. 

-Mivan? Kb. 2 éve voltam részeg utoljára.- hajtottam a fejem a vállára.- Mit keresel itt Miranda?- ő volt általánosban az egyik legjobb barátom. Már vagy 8 hónapja nem találkoztunk.

-Csak jöttem szórakozni. Ahogy látom te is.- nézett lesajnálóan.

-Igen. Nincs kedved...- húzogattam a szemöldököm.

-Húzz innen Loui!- ment el. Hát ez nem jött be. Leült mellém egy lány.

-Hello.- mosolyogtam rá.

-Szia. Te nem Louis vagy?- méregetett.

-De. Figyu. Térjünk a lényegre.- megcsókoltam. A legjobb az volt, hogy nem ellenkezett. Felkaptam és bementem vele egy direkt ilyenre kitalált szobába.

-Nem lesz baj Loui?- aggódott miközben letettem az ágyra.

-Nem érdekel.- dobtam le a pólóm.- Ki vagyok éhezve.

-Azt látom!- húzta le a gatyám. Teljesen fel voltam izgulva. A nyakát csókolgattam.- Louis, biztos nem lesz baj?

-Légyszíves!- vetkőztettem le. Mikor már semelyikőnkün nem volt ruha egy pillanatra megálltam és csak csodáltam. Minden előzmény nélkül rámarkolt a farkamra és elkezdett kielégíteni. Mélyeket nyögtem.- Ebből elég!- befészkeltem magam a lábai közé és beléhatoltam. Nagyot sikított. Tökéletes volt vele. Hirtelen villant egy vaku.

-Basszameg!- buktam ki. Gyorsan felöltöztem és elmentem.- Bocsáss meg.- indultam haza. Útközben azon gondolkoztam, hogy most mi lesz? Holnapra tuti mi fogunk virítani a címlapokon. Olyan pozícióban fényképezett le, hogy minden látszik. Szörnyű. Hazaértem. Senki nem volt még itthon. Leültem a kanapéra és álomba sírtam magam.

(Reggel)

-Jóreggelt!- ült le mellém Niall.

-Úristen! Baromira fáj a fejem!- nyavajogtam.

-Srácok! Gyertek ide!- hozta be az újságot Harry. Mindenki leült a kanapéra. Előre tudtam, hogy mi lesz az.- Ezt nézzétek!- fordította felénk a napilapot.

-Jézusom! Louis!- szörnyedt el Liam.- Ezen a képen minden látszik!

-Tudom.- hajtottam le a fejem.- Legalább kicenzúrázhatták volna!

-Saajnálom.- nézett sajnálkozva Zayn. Hogy oldják a hangulatot, Niall és Harry elkezdtek bohóckodni. Én csak közöttük néztem őket.

Nem nagyon dobtak fel.

Miért pont velem történnek ilyenek? Eszembe jutott Lizi. Hosszú barna haja, szép, nagy, barna szemei. Ahogy rámnéz, a csókjai, Ő maga. Hiányzott. Úgy mint még soha. Nem voltam képes elhinni, hogy soha többé nem lehet velem. Elővettem a képeket. Lapozgattam. Látni akartam őt! Liam is velem nézte. Ő is sírt.

-Nekem is hiányzik.- ölelt át.

Oldal: 9. fejezet
Küzdelem halálom percéig - © 2008 - 2024 - onedforever.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat