4. fejezet

Este mikor lefekvéshez készülődtünk Louis a kezembe nyomott egy pizsamát.

-Ezt vedd fel!- kacsintott rám.

-Értettem főnök.- szalutáltam. Lefürödtem majd az újdonsült pizsamámban kibattyogtam Lulukához.- Kész vagyok Boo Bear!- kiáltottam neki. Lejött az emeletről. Rajta is ilyen pizsi volt. :D

-Csak látni akartam, hogy másnak is jól áll-e vagy csak nekem?- ölelt át.

-Na? És? Csak neked áll jól?- nyomtuk össze a homlokunkat.

-Igen.- nevetett. Elengedtem. 

-Gonosz.- fontam össze a kezeim.

 -Tudod mikor állna jól?- mért végig.- Ha a szobám padlóján lenne.- vigyorgott kanosan.

-Álmodozz csak!- vágtam hasba. 

-Hé! Ezt miért kaptam?- nézett meglepetten.

-Tudod te azt jól.- mentem el a szobánkba. Befeküdtem az ágyba. Amint a fejemet a párnára hajtottam megéreztem rajta Louis illatát. Annyira jó volt. Azt szagolgattam mikor megjelent az ajtóban.

-Hát te mit szaglászol?- nevetett.

-Jó illata van a párnádnak.- fúrtam bele az arcom. Odafeküdt mellém. Átölelt. Megéreztem, hogy fel van izgulva.

-Loui!- néztem a szemébe.

-Igen?- tettete a hülyét.

-Nem is tudom...- nevettem.- Csinálj magaddal valamit.

-Jó-jó.- nyúlt be a takarója alá.

-De ne itt!- riadtam meg.- Menj ki!

-De most miért?- nyavajgott.- Miért nem segítesz?- húzogatta a szemöldökét.

-Kihagyom. Na menj és ha tudsz normálisan aludni gyere vissza.- ezzel elhagya a szobát. Kis idő múlva visszajött.

-De egyedül nem megy!- nézett be az ajtón.

-Nem fogok segíteni. Menj Harryhez. Ha ő sem segít aludj nála!- mondtam csukott szemmel. Mérgesen elvonult. 5 perc múlva megint itt volt. Visszafeküdt.- Na sikerült?

-Igen.- fordított hátat nekem.

-Ügyes vagy. Jóéjt.- elaludtunk.

"-Louis te halott ember vagy!- nézett dühösen Peter.

-De nem tehetek róla!- védekeztem.- Inkább olvasd!"

(Reggel)

Mikor felébredtem Loui még ott szuszogott. Mondjuk elég szívás lett volna ha nem szuszog. :) Hagytam had aludjon. Felöltöztem és lementem reggelit csinálni. Rántotta. Az gyorsan megvan. Végre olyan volt az életem mint egy tündérmese! Igaz gondolhattam volna, hogy ez így túl tökéletes. Éppen vettem elő a serpenyőt mikor elsötétült a világ.

-Légyszíves Lizi!- hallottam meg Liam hangját.

-Szia Liam.- mosolyodtam el. Kinyitottam a szemem. Egy kórházban voltam. 

-Végre!- ölelt át.- Már egy hete kómában vagy!- puszilgatott.

-Hol van Louis?- kérdeztem riadtan.

-Ott alszik.- mutatott a fotelre.- Amióta behoztak azóta nem aludt. Mondtam neki, hogy majd én vigyázok rád.

-Hány óra van?- vigyorogtam.

-Fél 3. Mindjárt fel fog kelni. 1 órája aludt el. Nem tud többet aludni.- és ekkor Loui fel is kelt.

-Lizi!- rohant oda hozzám.- Annyira sajnálom!- kezdett sírni. Bejött az orvos a hangzavarra.

-Miss James. Azthiszem most egy ideig meg kell válnia a gyönyörű hajkoronájától.- nézett szomorúan. Szóval megint. Kijött a leukémia. Nem tudtam, hogy mi lesz. Louis azért szeretni fog? Szörnyű volt. Ennyi volt. Oly sokáig reménykedtem, hogy ennyi volt és vége, de nem. Ez az én sorsom. 

(2 hét múlva)

Nyomorultan feküdtem a kórházi ágyon, kopaszan. Mozogni alig tudtam. Bent volt nálam Peter és Loui. Louis már itt lakott nálam.

-Kell valami?- kérdezte Peter.

-Úgy ennék epret.- próbáltam mosolyogni.

-Hozok.- ment el.

-Szeretlek Loui.- ült le mellém.

-Én is téged.- ölelt át és egy csókot lehelt az ajkaimra. Abban a pillanatban csak én voltam és ő. A külvilág megszűnt. Amióta ittbent vagyok Louis behozta a kishugát, hogy megismerhessem. Nagyon jó barátok lettünk Phoebbel. Nagyon kedves lány. Sokat játszottunk. Elfogadott olyannak amilyen vagyok. Nem zavarta. Egyszerűen egy embertestbe bújt angyal. Egy nap éreztem, hogy már nincs sok időm. Elbúcsúztam tőle. 

-Figyelj Phoebe. Mi többet nem találkozhatunk. De én örökké emlékezni fogok rád.- ő nem szólt semmit csak sírt. Nagyon sajnáltam.

Oldal: 4. fejezet
Küzdelem halálom percéig - © 2008 - 2024 - onedforever.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat