12. fejezet

-Jézusom! Louis! Jól vagy?- rohant oda hozzám anya.

-Igen. Persze. Nincs semmi bajom.- mosolyogtam.

-Bocsáss meg haver.- adott egy pacsit Zayn.

-Semmi. Folytatjuk?- indult a játék. Jól elszórakoztunk. Este 11-kor ment el a tömeg.- Köszönöm szépen.- ültünk le a nappaliban mikor hazaértünk.

-Érted bármit Boo Bear.- ölelte át a vállam Harry.

-Elmegyünk kocsikázni?- dobtam fel az ötletet.

-Persze.- ment Liam a kocsikulcsért. Beültünk és csak mentünk. Én Niallel szórakoztam. Nevettettük a többieket.

Jól elvoltnk. A végére mindannyian kidőltünk. Mármint remélem Liam nem. Viszont Zayn nem. Ő fényképezett minket.

Reggel ébredtünk a házunk elött mind az öten a kocsiban. Harry elég érdekes pózban aludt az ölemben. 

(5 hét múlva)

-Louis engedj be!- dörömböltek az ajtón. Félálomban odavánszorogtam. Alsógatyában nyitottam ajtót.

-Te meg ki vagy?- méregettem.

-Én vagyok az! Lola. Nem ismersz meg?

-Kéne?- néztem furán az ismeretlen lányt.

-Több mint egy hónappal ezelött mikor részeg voltál, velem feküdtél le!

-Rémlik.- rémültem meg. Mit akarhat?

-Louis. Mi védekeztünk?- már majdnem sírt.

-Ha nem szedsz tablettát, akkor nem.- hajtottam le a fejem.

-Akkor viszont apa leszel!

 

 

Oldal: 12. fejezet
Küzdelem halálom percéig - © 2008 - 2024 - onedforever.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat